Zenda foglya

A Zenda foglya úgy vonult be az irodalomtörténetbe, mint egy mű, amely egykor meghatározta a közízlést, ma viszont gyakran már csak a kánon peremén emlegetik. A „hasonmás herceg” történetek egyik prototípusa, amely számtalan filmet és regényt ihletett, bár az eredeti mű ismertsége elmarad kulturális hatásától.

A Zenda foglya Anthony Hope 1894-es kalandregénye, amelyben Ruritánia királyát a koronázása előestéjén elkábítják, így nem tud részt venni a ceremónián. A birodalmon belüli politikai erők olyanok, hogy a királynak meg kell jelennie a koronázáson, ha meg akarja tartani a trónt. Szerencsés véletlen folytán egy Ruritániában nyaraló angol úriember, aki megszólalásig hasonlít az uralkodóra, rávehető, hogy politikai csaliként lépjen fel az instabil helyzet megmentése érdekében. A folytatás, a Rupert of Hentzau, 1898-ban jelent meg. A regények népszerűsége hívta életre a „ruritániai románc” műfaját az irodalomban, filmben és színházban, amely fiktív – általában közép- vagy kelet-európai – országokban játszódó történeteket mutat be, mint például Graustark George Barr McCutcheon regényeiben, vagy Syldavia és Borduria a Tintin-képregényekben.

V. Rudolf ruritániai király koronázásának előestéjén találkozik távoli rokonával, az angol nemes Rudolf Rassendyll-lel, aki az ünnepségre érkezett. A két férfi rendkívül hasonlít egymásra. A leendő király és hűséges kísérői, Sapt ezredes és Fritz von Tarlenheim, egy vadászházban látják vendégül új ismerősüket. Rudolf öccse, Michael, Strelsau hercege azonban gondoskodik róla, hogy a király elkábított bort igyon, így másnap reggel nem tudják felébreszteni. A koronázás elmaradása katasztrofális lenne, de Sapt hiszi, hogy a sors küldte Rassendyllt Ruritániába. Meggyőzi az angolt, hogy személyesítse meg a királyt. Az igazi királyt a vadászház pincéjében rejtik el, és a fővárosba indulnak. A ceremónia zökkenőmentesen lezajlik, ám amikor visszatérnek az igazi Rudolfért, azt tapasztalják, hogy elrabolták.

A regényt számos alkalommal adaptálták, főként filmre, de színpadra, musicalre, operettre, rádióra és televízióra is. A legismertebb változat valószínűleg az 1937-es hollywoodi film. A karizmatikus, de machiavellista Rupert of Hentzau szerepét olyan színészek játszották, mint Ramon Novarro (1922), ifj. Douglas Fairbanks (1937) és James Mason (1952). Egy népszerű, de igencsak kétséges történet szerint egy Otto Witte nevű német cirkuszi akrobata azt állította, hogy Albánia függetlenedésekor rövid ideig összetévesztették az új királlyal, megkoronázták és néhány napig uralkodott. Az állítás dátuma (1913) és a bizonyítékok hiánya azonban arra utal, hogy Witte csak a regény első filmváltozatának megtekintése után találta ki a történetet. Harry Turtledove Every Inch a King (2005) című regénye Witte történetét emeli át egy fantasy környezetbe.