Orosz titkos mesék (Afanaszjev)

A „Népi orosz mesék” gyűjtemény és sorsa
Alekszandr Afanaszjev életművének legfontosabb darabja, amely nevét halhatatlanná tette, a „Népi orosz mesék” gyűjtemény lett. Ez az orosz mesecselekmények legteljesebb, etalonnak számító gyűjteménye, amely 1855 és 1863 között nyolc külön füzetben jelent meg. Ebbe a gyűjteménybe az oroszok mellett ukrán és belorusz mesék is bekerültek, melyeket a szerkesztő gondosan, az eredeti nyelven, változtatás nélkül közölt.

Afanaszjev nem csupán publikálta a meséket, hanem a tudomány történetében először rendszerezte a mesecselekményeket, és gazdag összehasonlító magyarázatokkal látta el őket. A gyűjtemény az orosz folklorisztika nemzetközi elismerésének kiindulópontjává vált. Évtizedekkel később éppen a gyűjtemény száz meséje alapján írta meg a kiemelkedő szovjet tudós, Vlagyimir Propp híres művét, „A mese morfológiáját” (1928), amely forradalmasította a világ strukturális nyelvészetét és antropológiáját.

A mesék megjelentetése nehéz küzdelemmel járt a cenzúra és az egyház ellen. 1860-ban Afanaszjev kiadta az „Orosz népi legendák” gyűjteményt (történetek Krisztusról és a szentekről a népi felfogásban), de a Szent Szinódus követelésére a könyvet azonnal kivonták a forgalomból, mivel nem felelt meg az egyházi kánonoknak. A valláskritikai, szatirikus és erotikus jellegű mesék kiadását a cenzúra teljesen megtiltotta. Kéziratukat Afanaszjev kénytelen volt titokban Európába juttatni, ahol a 19. század végén Genfben adták ki őket „Orosz titkos mesék” címmel, fiktív adatokkal; Oroszországban csak 1992-ben jelenhettek meg legálisan.

Annak érdekében, hogy a folklórt a gyermekek számára is elérhetővé tegye, Afanaszjev elkészített egy könnyített, illusztrált gyűjteményt „Orosz gyermekmesék” címmel, amely 61 állatmesét, mágikus és életképszerű történetet tartalmazott. Ám a Platon Vakar vezette cenzúrabizottság ebben is „felháborító eszméket” talált, azzal vádolva a könyvet, hogy a ravaszság diadalmaskodik benne, az „Igazság és hamisság” című mesében pedig azt állítják, hogy az igazságért Szibériába lehet kerülni. A gyűjtemény nehezen, csak 1870-ben jelent meg, második kiadása pedig 1886-ig váratott magára.

A „Népi orosz mesék” fő törzsanyagának második, teljesen átdolgozott és műfajilag szigorúan osztályozott (varázsmesék, életképek, állatmesék) kiadása négy kötetben jelent meg 1873-ban, a nagy gyűjtő halála után.

Afanaszjev kulturális hozzájárulása felbecsülhetetlen. Gyermekmeséi bekerültek a világ gyermekirodalmának aranyalapjába. A gyűjtemény kiapadhatatlan ihletforrást jelentett a nagy orosz művészek számára: Afanaszjev meséihez Ivan Bilibin, Jurij Vasznyecov, Jelena Polenova, Georgij Narbut és Tatyjana Mavrina készítettek illusztrációkat, valódi vizuális kinccsé változtatva a népkönyvet.