Öt hét léghajón

Az Öt hét léghajón, avagy három angol utazása Afrika körül (franciául: Cinq semaines en ballon) Jules Verne 1863-ban megjelent kalandregénye. Ez az első olyan regénye, amelyben tökéletesítette későbbi műveinek „összetevőit”, ügyesen ötvözve a kalandokkal és fordulatokkal teli cselekményt, amely technikai, földrajzi és történelmi leírásokon keresztül tartja fenn az olvasó érdeklődését. A könyv bepillantást enged Afrika felfedezésébe, amely a korabeli európaiak számára még nem volt teljesen ismert, és ahol a felfedezők a kontinens titkait kutatva utaztak keresztül-kasul. A regény rövidítetlen angol fordítását Frederick Paul Walter készítette és Arthur B. Evans szerkesztette 2015-ben. Az afrikai felfedezésekről szóló különleges történetek iránti közérdeklődés ekkoriban hágott a tetőfokára, és a regény azonnali siker lett; Verne anyagilag függetlenné vált, és hosszú távú szerződéseket kötött Pierre-Jules Hetzel kiadójával, amely a következő négy évtizedben még mintegy hatvan könyvét jelentette meg.

Dr. Samuel Fergusson tudós és felfedező, inasa, Joe és barátja, Richard „Dick” Kennedy profi vadász kíséretében útnak indul, hogy egy hidrogénnel töltött léghajó segítségével átszelje az akkor még nem teljesen feltárt afrikai kontinenst. Feltalált egy olyan mechanizmust, amely feleslegessé teszi a gáz kiengedését vagy a nehezék kidobását a magasság szabályozásához, így lehetővé teszi a nagyon hosszú utazásokat. Az utazás célja, hogy összekösse Sir Richard Burton és John Hanning Speke kelet-afrikai utazásait Heinrich Barth Szaharában és Csádban tett felfedezéseivel. Az út a keleti parton, Zanzibárban kezdődik, és a Viktória-tavon, a Csád-tavon, Agadezen, Timbuktun, Djennén és Ségoun keresztül a mai Szenegál területén található St. Louisba vezet a nyugati parton. A könyv a mai Közép-afrikai Köztársaság közelében található ismeretlen belső területeket sivatagként írja le, holott azok valójában szavannák. Térkép a könyvben leírt utazásról Afrika keleti partjától a nyugatiig.