Örömóda

Az „Örömóda” (An die Freude) a német irodalomtörténet egyik leghíresebb verse. Friedrich Schiller írta 1785 nyarán, és az évszázadok során a barátság tüzes himnuszából a béke, a szabadság és az emberiség testvériségének globális szimbólumává vált.

1. Keletkezése és háttere
   Keletkezési hely: Schiller a vers első változatát 1785 májusa és szeptembere között írta Lipcse közelében, Gohlisban. Ottani kiadójánál, Georg Joachim Göschennél lakott, és párhuzamosan dolgozott híres drámáján, a Don Carloson.

Inspiráció: Az óda a mély hála kifejezése volt. Schiller közeli barátjának és pártfogójának, Christian Gottfried Körnernek ajánlotta, akinek nagylelkű támogatása megmentette a költőt egy súlyos anyagi és magánéleti válságtól.

Megjelenés: A vers először 1786-ban jelent meg Schiller Thalia című folyóiratában. 1808-ban egy kissé módosított, posztumusz átdolgozott változatot adtak ki. Ebben a változatban az első versszak két sorát megváltoztatták (a „Koldusokból fejedelmi testvérek lesznek” sorból „Minden ember testvér lesz” lett), az utolsó versszakot pedig elhagyták.

2. Schiller későbbi szkepticizmusa
   Bár a vers a közönség körében elsöprő sikert aratott, Schiller későbbi életében nagyon kritikusan tekintett rá. 1800-ban Körnernek írt levelében kijelentette, hogy az ódát kudarcnak tartja. A művet „világtól elrugaszkodottnak” nevezte, és hozzátette, hogy „talán nekünk kettőnknek, de nem a világnak, és nem is a költészetnek van értéke”. Úgy vélte, a vers túl patetikus és tökéletlen.

3. Ludwig van Beethoven megzenésítése
   Az óda világszerte ismert, halhatatlan hírnevét Ludwig van Beethovennek köszönheti.

A 9. szimfónia (1824): Beethoven 1824-ben illesztette be a verset d-moll 9. szimfóniájának (op. 125) záró, negyedik tételébe.

A szöveg adaptálása: Beethoven nem Schiller teljes szövegét használta fel, hanem válogatott bizonyos versszakok közül, és átrendezte azokat. Emellett saját bevezetőt is fűzött hozzá, amelyet egy bariton szólista énekel: „Ó, barátaim, ne ezeket a hangokat! Zendítsünk inkább kellemesebb és örömtelibb dallamokat.”

Európa himnusza: 1972-ben az Európa Tanács saját himnuszává nyilvánította Beethoven dallamát (a német szöveg nélkül). 1985-ben az EU állam- és kormányfői az Európai Unió hivatalos himnuszaként fogadták el. A szabadság, a béke és a szolidaritás értékeit szimbolizálja.

4. Kulturális jelentőség és történelmi használat
   A dallamot számos történelmi kontextusban használták tiltakozó- vagy szabadságdalként:

Rodézia: 1974 és 1979 között Rodézia nemzeti himnusza (Rise, O Voices of Rhodesia) Beethoven dallamán alapult.

Chile és Kína: Tüntetők énekelték a dalt a Pinochet-diktatúra idején Chilében, és lejátszották az 1989-es Tienanmen téri tüntetéseken Pekingben.

A fal leomlása (1989): A berlini fal leomlása utáni első karácsonyon Leonard Bernstein vezényelt egy történelmi előadást Berlinben, ahol az „öröm” (Freude) szót szimbolikusan „szabadságra” (Freiheit) cserélték.

Popkultúra: Még a japán kultúrában is (ahol a 9. szimfóniát „Daiku” néven hagyományosan decemberben tömegesen adják elő) és olyan világhírű animékben, mint a Neon Genesis Evangelion (Kaworu Nagisa karakterén keresztül), mély nyomokat hagyott a mű.

5. További megzenésítések
   Beethoven mellett sok más zeneszerzőt is megihletett Schiller verse, köztük:

Franz Schubert (1815): An die Freude (D 189) címmel zenésítette meg a verset szólóhangra, kórusra és zongorára.

Pjotr Iljics Csajkovszkij (1865): Kantátát komponált szólistákra, kórusra és zenekarra, orosz fordításban.

II. Johann Strauss (1892): A Legyetek átölelve, milliók! (Seid umschlungen, Millionen!) című keringő az óda refrénjének híres során alapul.