Róka-regény

Jóval azelőtt, hogy az állatmesék elözönlötték volna a mozit, a képregényeket vagy a videojátékokat, a Róka-regény (Roman de Renart) már megalkotta az európai irodalom egyik legnagyobb antihősét: egy hazug, bájos, tolvaj, manipulatív és zseniálisan vicces rókát, aki képes nevetségessé tenni a hatalmasokat és a hiszékenyeket egyaránt. A XII. és XIII. század között keletkezett, számos névtelen vagy azonosított szerző – mint Pierre de Saint-Cloud, Richard de Lison vagy a Croix-en-Brie-i pap – által írt, nyolcszótagos versekből álló hatalmas „ággyűjteményt” ma a francia középkor egyik szatirikus csúcspontjának tekintik.

A Róka-regény zsenialitása rendkívüli modernségében rejlik. Az antropomorf állatok — Renart, a róka, Ysengrin, a farkas, Tibert, a macska vagy Noble, az oroszlán — mögött a feudális társadalom kíméletlen ábrázolása rejlik. A lovagok itt brutálisak és ostobák, a szerzetesek képmutatóak, a bíróságok korruptak, a hatalmasok pedig groteszkek. Renart a beszéd, a hazugság és az intelligencia révén marad életben. Nem hős és nem erkölcsi példakép: ő egy túlélő. Ez a kettősség írók és gondolkodók egész generációit nyűgözte le.

A siker olyan hatalmas volt, hogy a „Renart” keresztnév végül felváltotta az eredeti „goupil” szót a francia nyelvben. Kevés irodalmi mű dicsekedhet azzal, hogy tartósan megváltoztatta egy egész civilizáció szókincsét. Az évszázadok során a karakter ihletet adott a flamand, német, angol és skandináv hagyományoknak is. Maga Goethe is feldolgozta a történetet Reineke Fuchs című művében, míg Jacob Grimm egy valódi, „Germániából származó állateposzt” látott a műben.

A Róka-regény modern hatása óriási. Walt Disney közvetlenül merített belőle az 1973-as Robin Hood megalkotásakor: Sherwood antropomorf és ravasz rókája Renart egyértelmű örököse. René Goscinny és Albert Uderzo egy ideig fontolgatták a mű adaptálását, mielőtt megalkották volna Asterixet. Később olyan sorozatok, mint a De cape et de crocs, a Fables vagy számos ifjúsági képregény használták fel a régi középkori róka árnyékát. Az animációs mozi is kisajátította: Ladislas Starewitch Le Roman de Renard című alkotását a bábanimációs filmek úttörő remekműveként tartják számon.

Carl Gustav Jungot és Paul Radin antropológust is lenyűgözte Renart alakja, akit az egyetemes „Trickster” (isteni csaló) figurájához hasonlítottak, aki nevetéssel és ravaszsággal forgatja fel a fennálló rendet. Jung ezekben a karakterekben az emberi tudattalan és a belső gyermek mély ábrázolásait látta. A Róka-regény azon képessége, hogy ötvözze a népi bohózatot, a társadalmi erőszakot és a pszichológiai szimbolikát, megmagyarázza, miért táplálja a mű még ma is az egyetemi tanulmányokat és a népszerű kultúrát egyaránt.

Lucien Foulet medievista a Róka-regényt „mesterműként és sikerkönyvként” jellemezte. Jean Dufournet, a szöveg nagy szakértője pedig ezt írta: „Renart az intelligencia diadala a nyers erő felett.” Ez a mondat tökéletesen összefoglalja az erkölcstelen, vicces és megfoghatatlan róka tartós vonzerejét, aki az egész francia irodalom egyik legélőbb karakterévé vált.