Otogizōshi (Tündérmesék)

Az „Otogizōshi” (Tündérmesék) Dazai Oszamu kései korszakának egyik reprezentatív műve, amely 1945-ben, közvetlenül a háború után jelent meg. A gyűjtemény négy novellából áll: „A daganateltávolítás” (Kobutori), „Urasima úr” (Urashima-san), „A Kacsikacsi-hegy” (Kachikachi-yama) és „A nyelvét vesztett veréb” (Shitakiri Suzume). Bár a történetek alapját minden japán által jól ismert népmesék adják, Dazai nem csupán modern nyelvre fordította őket, hanem merészen irodalmi alkotásokká formálta át őket, amelyek élesen feltárják az emberi pszichológiát.

Maga a mű a tokiói és a kófui légitámadások tüzében született. Dazai óvóhelyeken folytatta az írást; fennmaradt egy anekdota, miszerint a kófui bombázás alatt legidősebb lányával a hátán, kéziratait szorongatva menekült a lángok elől. A megmenekült kéziratot alig két hónappal a háború vége után publikálták, így vált a japán irodalomtörténet egyik csodával határos kötetévé.

Mind a négy történet jelentősen eltér az eredeti értelmezéstől. „A daganateltávolításban” a daganat elvesztése nem a boldogság, hanem a magány szimbólumaként jelenik meg; az „Urasima úr” egy iróniával és fantáziával átszőtt lírai szerelmi történetté válik; „A Kacsikacsi-hegy” a kegyetlen bosszúhistória helyett a szépség és a tisztaság könyörtelenségét bemutató pszichológiai dráma lesz; „A nyelvét vesztett veréb” pedig egy fásult férfi, egy ideges feleség és egy veréb kapcsolatán keresztül az emberi gyengeséget és a megváltást ábrázolja. A népmesei kereteket felhasználva valójában a háborúról és az emberi létezésről szóló magas irodalmi alkotásokról van szó.

Különösen „A Kacsikacsi-hegy” kapott magas elismerést mint Dazai életművének egyik remekműve. Ójabu Haruhiko egy Misima Jukióval folytatott beszélgetésében megjegyezte: „Dazai a háború alatt is jó munkát végzett; ezt el kell ismerni”, és a művet Dazai csúcsteljesítményei közé sorolta. Még a Dazait egyébként ellenszenvvel kezelő Misima Jukio is kénytelen volt elismerni irodalmi tökéletességét: „Műként kiváló. Sőt, azt kell mondjam, Dazai tehetséges, nagyszerű író volt.”

Kobajasi Nobuhiko szintén úgy vélte, hogy Dazai legjobb műve a középső korszakából származó „Otogizōshi”, amivel Ójabu Haruhiko azonnal egyetértett. Bár a mű sokáig „A hanyatló nap” (Sajó) és a „Többé nem ember” (Ningen Shikkaku) árnyékában maradt, ma már Dazai irodalmának egyik csúcspontjaként értékelik újra.

Az „Otogizōshi” utóélete is jelentős. „A Kacsikacsi-hegyet” 1990-ben a TV Tokyo bűnügyi drámaként adaptálta modern környezetbe. „A daganateltávolítást” és más darabokat hangoskönyvként is feldolgozták. Ezenfelül a japán népmesék ilyen típusú irodalmi újraértelmezése széles körű hatást gyakorolt a későbbi irodalomra, mangákra, animékre és videojátékokra is, megteremtve a népmese mint modern pszichológiai dráma irányzatát.

Az „Otogizōshi”, amely a háború tüzében majdnem elveszett klasszikusokat a modern ember magányára és szeretetére írta át, nem csupán egy mesegyűjtemény. Ez a japán irodalom egyik legszebb és legintellektuálisabb feldolgozása.