Kétségbeesett gyógymódok

A Kétségbeesett gyógymódok Thomas Hardy angol író első megjelent regénye. Ez egy úgynevezett „szenzációs regény”, mivel olyan témákat érint, mint a kettős házasság, a gyilkosság, a törvénytelenség, a zsarolás és a személyazonossággal való visszaélés. A művet 1871-ben névtelenül adta ki a Tinsley Brothers.

A történetben egy fiatal nőt, Cytherea Graye-t a szegénység arra kényszerít, hogy komornai állást vállaljon a különc Miss Aldclyffe-nél, akinél egykor Cytherea apja is szolgált, és akit szeretett, de nem vehetett feleségül. Cytherea egy fiatal építészt, Edward Springrove-ot szereti, de Miss Aldclyffe mesterkedései, a felfedezés, hogy Edward már eljegyzett egy nőt, akit nem szeret, valamint a beteg bátyja eltartásának sürgető kényszere oda vezetnek, hogy Cytherea elfogadja Aeneas Manston, Miss Aldclyffe törvénytelen fiának házassági ajánlatát. Úgy hírlik, Manston első felesége tűzvészben veszett oda, ám házasságukat szinte azonnal érvénytelenítik, amikor kiderül, hogy az asszony még a tűz előtt elhagyta a fogadót. Manston felesége látszólag visszatér hozzá, de Cytherea, a bátyja, a helyi rektor és Edward gyanakodni kezdenek, hogy a magát Mrs. Manstonnak valló nő valójában szélhámos.

Miután Hardynak nehézségei támadtak első regénye kiadásával, azt a tanácsot kapta, hogy „próbálkozzon egy tisztán művészi célú regénnyel, amelynek cselekménye bonyolultabb”, mint az első, kiadatlan műve. A Kétségbeesett gyógymódok megjelenése hozta meg Hardy számára az áttörést, és ez volt az első azon regények sorában, amelyek a viktoriánus irodalom élvonalába emelték.

Egyes kritikusok „kvázi-gótikus” elemeket említenek a műben. Az Athenaeum és a Morning Post pozitívan értékelte, azonban a The Spectator kritikája élesen támadta Hardyt és művét, „kétségbeesett gyógymódnak egy kiürült pénztárcára” nevezve a könyvet, és azt állítva, hogy az ismeretlen szerző „tehetségét a gonoszság útjain való tétlen kíváncsiskodás céljaira áldozta fel”. Hardy így írt a kritikáról: „Sajnos... a Spectator a legsúlyosabb pásztorbotjával sújtott le az idő előtt boldog kötetekre... annak a pillanatnak a keserűségét soha nem felejtettem el, akkor a halált kívántam.” A Desperate Remedies egy 1993-as új-zélandi drámafilm is, amelyet Stewart Main és Peter Wells rendezett, és amelyet az 1993-as Cannes-i Filmfesztivál Un Certain Regard szekciójában mutattak be.