Az otrantói vár

Az otrantói vár Horace Walpole regénye. Az először 1764-ben megjelent művet általában az első gótikus regényként tartják számon. A második kiadásban Walpole a regény alcímében – Egy gótikus történet – alkalmazta a „gótikus” szót. A kísértetjárta várban játszódó regény a medievalizmust és a terrort ötvözte olyan stílusban, amely azóta is fennmaradt. A könyv esztétikája formálta a modern gótikus románcokat és horror könyveket, filmeket, művészetet, zenét és a gót szubkultúrát. Walpole-t egy rémálom ihlette a történet megírására, amelyet délnyugat-londoni, Twickenhamben található gótikus stílusú otthonában, a Strawberry Hill House-ban látott. Azt állította, hogy a rémálomban egy szellemet látott – amelyben egy „óriási páncélos kéz” szerepelt –, Walpole ebből emelt be képi elemeket a regénybe, valamint merített középkori történelmi ismereteiből is.

Az otrantói vár Manfrednek, a vár urának és családjának történetét meséli el. A könyv beteges fia, Conrad és Isabella hercegnő esküvőjének napján kezdődik. Röviddel az esküvő előtt azonban Conradot halálra zúzza egy óriási sisak, amely fentről zuhan rá. Ez a megmagyarázhatatlan esemény különösen vészjósló egy ősi prófécia fényében: „Hogy Otranto vára és uradalma elszáll a jelenlegi családtól, amint a valódi tulajdonos túl nagyra nő ahhoz, hogy lakja azt.” Manfred, rettegve attól, hogy Conrad halála nemzetsége végének kezdetét jelzi, úgy dönt, hogy elkerüli a pusztulást, és maga veszi feleségül Isabellát, miközben elválik jelenlegi feleségétől, Hippolitától, akiről úgy érzi, nem tudott megfelelő örököst szülni neki, tekintettel Conrad beteges állapotára a korai halála előtt. Amikor azonban Manfred megpróbálja feleségül venni Isabellát, a lány egy Theodore nevű paraszt segítségével egy templomba menekül, aki helyesen azonosította, hogy a Conradot megölő óriási sisak a templom előtt álló óriásszoborról származik. Manfred azzal vádolja Theodore-t, hogy varázslattal ő idézte meg a sisakot. Manfred elrendeli Theodore halálát, miközben Jerome szerzetessel beszél, aki biztosította Isabella biztonságát a templomban. Amikor Theodore leveszi az ingét a kivégzéshez, Jerome felismer egy jegyet a válla alatt, és Theodore-t saját fiaként azonosítja, aki így nemesi származású. Jerome, aki felfedte saját nemesi rangját, fia életéért könyörög, de Manfred azt mondja, Jerome-nak vagy a hercegnőről vagy fia életéről le kell mondania. Egy kürtjel és egy másik királyságból érkező lovagok érkezése szakítja félbe őket, akik Isabellát az apjához, Frederichez akarják vinni a várral együtt, mivel Fredericnek erősebb joga van hozzá (ez egy másik ok, amiért Manfred feleségül akarja venni Isabellát). Ez arra készteti a lovagokat és Manfredet, hogy versenyt fussanak Isabella megtalálásáért.