A Pickwick Klub (Pickwick-iratok)

A Pickwick Klub (eredeti címén: The Posthumous Papers of the Pickwick Club) az angol író, Charles Dickens első regénye, amely eredetileg folytatásokban jelent meg 1836 márciusa és 1837 novembere között. Az 1836-ban megjelent Boz vázlatai sikerének köszönhetően a Chapman & Hall kiadó felkérte Dickenst, hogy írjon kísérőszövegeket Robert Seymour illusztrátor „kokni sportjeleneteket” ábrázoló karikatúrasorozatához, és fűzze azokat regénnyé. A könyv valóságos könyvpiaci jelenséggé vált: kalózmásolatok, színházi előadások, Sam Weller-vicckönyvek és egyéb emléktárgyak kísérték útját. Kulturális hatásáról Nicholas Dames így ír a The Atlantic-ben: „Az 'irodalom' nem elég tág kategória a Pickwick számára. Saját kategóriát teremtett, egy újat, amelyet ma 'szórakoztatásnak' hívunk.” A 20 hónap alatt 19 füzetben megjelent mű népszerűvé tette a sorozatregény műfaját és a függővéges (cliffhanger) lezárásokat. Seymour özvegye azt állította, hogy a regény alapötlete a férjétől származott, de Dickens az 1867-es kiadás előszavában határozottan tagadta ezt: „Mr. Seymour soha nem kezdeményezett vagy javasolt egyetlen incidenst, fordulatot vagy szót sem, amely a könyvben található.”

A Pickwick-iratok lazán kapcsolódó kalandok sorozata, amelyet időszaki kiadványban való közzétételre írtak. A cselekmény 1827–28-ban játszódik, bár a kritikusok megjegyeztek bizonyos anakronizmusokat; például Dickens szatirizálta George Norton 1836-os perét Lord Melbourne ellen. A regény főhőse, Samuel Pickwick úr, egy jómódú és jószívű idős úriember, a Pickwick Klub alapítója és örökös elnöke. Unva a klub szokásos sporttevékenységeit, azt javasolja három társának, hogy tegyenek utazásokat Londontól távoli vidékekre, és számoljanak be tapasztalataikról. Az angol vidéken kocsin tett utazásaik adják a regény fő témáját. A főbérlőnőjével, az özvegy Mrs. Bardell-lel való romantikus félreértés az angol irodalom egyik leghíresebb peréhez (Bardell kontra Pickwick) vezet, amelynek végén mindketten az adósok börtönébe, a Fleet-be kerülnek.

Dickens 24 évesen parlamenti tudósítóként és vándorújságíróként dolgozott, és már megjelentetett egy gyűjteményt a londoni életről Boz vázlatai címmel. A Chapman & Hall kiadó Robert Seymour illusztrátor „kokni sportjeleneteiből” tervezett sorozatot. Az elképzelés szerint egy klub tagjai vadász- és horgászkirándulásokra indulnának vidékre, ahol fegyvereik véletlenül elsülnének, horguk pedig a kalapjukba vagy a nadrágjukba akadna – ezeket a balfogásokat ábrázolták volna Seymour komikus rajzai. Felkérték Dickenst, hogy írja meg a képek magyarázatához szükséges szöveget, és kapcsolja össze őket egy akkoriban divatos „képes regénnyé”. Dickens bár tiltakozott, hogy semmit sem ért a sporthoz, a megbízást végül elvállalta.