A galaktikus vasút éjszakája

Mijazava Kendzsi főműve, 'A galaktikus vasút éjszakája' egy tündérmese a magányos fiúról, Giovanniról, aki barátjával, Campanellával együtt felszáll egy, a galaxison át száguldó vonatra, és folytatja fantasztikus utazását. A mű befejezetlen kéziratként maradt hátra a szerző halála után, és az első változattól a végső formáig számos alkalommal átdolgozták, így az értelmezése még a kutatók körében is megosztott. Az Északi Kereszttől a Déli Keresztig tartó dimenzióközi utazás során különböző karakterekkel találkoznak, köztük egy tudóssal, aki kövületeket ás ki a tengerparton, egy madárbefogóval és egy testvérpárral, akik egy jéghegynek ütközött hajóról menekültek meg. Végül Campanella eltűnik, miután csak ennyit mond: „Ott van az anyukám.” A mű központi kérdése – „De mi is az igazi boldogság?” – a történet magvát alkotja, amely ma is sok olvasó szívében visszhangzik. A mű japán kultúrára gyakorolt hatása felbecsülhetetlen. 1985-ben Sugii Gisaburō rendezésében animációs film készült belőle, és annak ellenére, hogy a szereplőket macskákként ábrázolták, a neves filmkritikus, Jodogava Nagaharu dicsérte, kijelentve, hogy tíz év múlva mesterműként fog újjáéledni. Hosono Haruomi kísérőzenéje szintén nagy elismerést kapott. Leiji Matsumoto 'Galaxy Express 999' című művétől kezdve olyan zenészekig, mint Utada Hikaru, Yonezu Kenshi vagy a BUMP OF CHICKEN, generációkon átívelő művészek merítettek ihletet e történetből. Miyazaki Hayao is tisztelettel adózott a mű előtt, melynek hatása a mangáktól a zenén át a színházig és a planetáriumi előadásokig a japán populáris kultúra minden területére kiterjed. A téma – élni „mindenki valódi boldogságáért” – Kendzsi saját hitének és életmódjának tükröződése. Isao Tomita 'Ihatov szimfóniájának' ötödik tételét e történet köré építette, és számos más zenészt is inspirált Kendzsi kozmikus világképe. Az, hogy ez a befejezetlen történet ennyi ideig és ilyen sokféle művészt vonzott, önmagában is ékesen bizonyítja Kendzsi alkotói erejének egyetemességét.