Láncolt Prométheusz

A Láncolt Prométheusz (eredeti címén: Προμηθεὺς Δεσμώτης) az egyik olyan alkotás, amelyen keresztül az ókori görög irodalom és gondolkodás továbbra is szól a későbbi évszázadokhoz. A láncra vert Titán megvédi az emberiségnek adott tűz ajándékát, és az isteni büntetést a tudás és az ellenállás maradandó drámájává alakítja.

A Láncolt Prométheusz című tragédiában Aiszkülosz a Kaukázusban megbilincselt Prométheusz hősies ellenállását mutatja be, aki nem hajlandó behódolni Zeusz akaratának. A kritikusok egy része a középső, többsége pedig egy trilógia első részének tekinti, amely a Megszabadított Prométheusz és a Tűzhozó Prométheusz művekkel alkot egészet.

A modern korban Níkosz Kazandzakisz görög író, költő és filozófus is írt egy Prométheusz-témájú verses trilógiát Aiszkülosz nyomán.

A mű keletkezési ideje ismeretlen, mivel nincs dokumentált pontos dátum, így a kérdés nyitott marad. A filológiai bizonyítékok, amelyek egy átírt, hamis vagy sokkal későbbi Prométheuszra utaltak, ma már nem tekinthetők elegendőnek a szerzőség megkérdőjelezéséhez. Minden fenntartás ellenére a művet aiszküloszinak tekintik, valószínűleg a kései korszakából. Egy másik probléma, amely nemcsak filológiai, hanem ideológiai és színháztudományi megközelítést is igényel, a kíméletlen Zeusz képe, amely szemben áll az Oreszteia igazságos Zeuszával. A kritikusok általában egyetértenek abban, hogy ezen ábrázolás rejtélye a trilógia többi darabjában oldódik fel. Véleményük azonban megoszlik a megoldás természetét illetően: egyesek feltételezik, hogy az egész kompozíció – az Eumeniszekhez hasonlóan – az új elvek fokozatos diadalát mutatta be az ősi erkölcsök felett, illetve az olimpiai istenek győzelmét a földalatti istenségek felett.

A tragédiában Aiszkülosz felfedi mély vallásos alkatát, anélkül, hogy elkerülné – talán szándékosan, demokratikus meggyőződése miatt – a szkeptikus és kérdőre vonó utalásokat Zeusz világi hatalmával kapcsolatban. A mű magja a hatalom ereje elleni megállíthatatlan küzdelem témája, amelyet itt Zeusz szimbolizál. A tragédia témája Prométheusz titán megbüntetése az istenek királya által a világ szélén, Zeusz uralkodásának kezdetén; a főszereplők istenek, a cselekmény pedig arisztotelészi értelemben egyszerű, megoldás nélküli, amely valószínűleg a Megszabadított Prométheuszban következik be.

Már a mű bevezetésében feltárul Prométheusz „bűne”, amely nem más, mint a világrend megsértése, mivel – maga is halhatatlan lévén – a halandók oldalára áll. A prológus a titán jövőbe látása révén a várakozás és a kényszerű változás érzését kelti.

A tragédiában Gaia (Themiszként azonosítva) közli fiával, Prométheusszal a jövőbeli bukás titkát: Zeusz trónfosztását; nevezetesen, hogy Thetisz, akivel Zeusz egyesülni tervez, olyan gyermeket fog szülni, aki hatalmasabb lesz apjánál. Prométheusz már a kezdetektől fogva, majd a tragédia során egyre nagyobb egyértelműséggel utal erre a fenyegetésre. Jövőbe látása adu a kezében az istenek királyával szemben.

A Láncolt Prométheusz eredeti nyelven történő olvasása közelebb viszi az olvasót a ritmus, az érvelés, a képek és a drámai hangsúlyok azon választásaihoz, amelyeket a fordításoknak óhatatlanul értelmezniük kell. A mű nemcsak azért fontos, mert régi: élő hivatkozási pont marad az írók, filozófusok, történészek, színházi alkotók és olvasók számára, akik ma is hasonló kérdésekkel néznek szembe.