Vivian Grey

A Vivian Grey Benjamin Disraeli első regénye, amelyet Henry Colburn adott ki 1826-ban. Eredetileg névtelenül jelent meg, látszólag egy úgynevezett „divatos férfi” tollából, és az első rész jelentős feltűnést keltett a londoni társaságban. A kortárs kritikusok, gyanakodva a szövegben található számos stilisztikai hibára, végül azonosították a fiatal Disraelit (aki nem mozgott a felsőbb körökben) mint szerzőt. Disraeli egy második kötetben folytatta a történetet, szintén 1826-ban, majd három további kötetben 1827-ben. A Vivian Grey ma olvasható formája a javított, 1853-as kiadás, amelyet súlyosan megcsonkítottak, és Wendy Burton kritikus szerint sokat veszített az 1826-os kiadás bájából és frissességéből. A könyv gyakori hivatkozási pont Disraeli politikai és irodalmi pályafutásának megvitatásakor.

A Vivian Grey a névadó hősét követi nyomon gyermekkorától kezdve a politikai világban való érvényesülési kísérletéig. A regény elemzi a különböző oktatási rendszereket, amelyeken Vivian Grey keresztülmegy. Az utolsó oktatási rendszer a tapasztalat, amely a legtanulságosabbnak és a legmegrendítőbbnek bizonyul. Vivian a politikát választja karrierjének, és a regény nyomon követi kudarcba fulladt kísérletét, hogy politikai hatalmat szerezzen egy befolyásos, de tehetetlen parlamenti képviselő manipulálásával. Vivian pártot próbál szervezni Carabas márkija köré, de végül meghiúsítja törekvéseit tapasztalatlansága és naivitása a politikai gépezettel szemben. Vivian félrevezetett és arrogáns fiatalemberként jelenik meg, aki könyörtelen a hatalom hajszolásában. A befejezésnél bekövetkező katasztrófa brutális, de alapvető leckét ad Viviannak az emberi viselkedésről. A regény az 1820-as évek eleji Anglia politikai és társadalmi hangulatát mutatja be, és kifejezetten a személyes előmenetel kérdésével foglalkozik egy mereven korlátozó társadalmi struktúrában. A cselekményt általában úgy tekintik, mint Disraeli John Murray-vel való közös munkájának – egy új újság, a The Representative alapításának és kudarcának – vékonyan álcázott újramesélését.

Amikor 1826-ban megjelent, a Vivian Grey nagyrészt negatív kritikákat kapott. Mégis őrületet indított el. Emerson 1842-ben azt írta naplójába, hogy „A fiatalok a Vivian Grey olvasói és áldozatai. Egy ideig Byron uralkodott, de Vivian tovább uralkodik.” A Vivian Grey természetes kiindulópontot jelentett a Disraeli-kutatók számára, és gyakori hivatkozási alap a politikus irodalmi karrierjének elemzéséhez. Ez a helyzet csak akkor lehetséges, ha a kutató elfogadja a Vivian Grey főszereplőjét a szerző másolataként, aki kéretlen és káros vallomásokban mutatkozik meg. A regény első részének keletkezési körülményei, Sara Austen szerepe az alkotásban, valamint az 1820-as évek londoni kiadói gyakorlatának ismerete azonban megkérdőjelezi azt a feltételezést, hogy Vivian Grey szinonimája lenne a fiatal Benjamin Disraelinek. Mary Montgomerie Lamb brit költőnő a „Violet Fane” írói álnevét a regény egyik szereplőjéről vette.