Veszedelmes viszonyok

Az 1782-ben megjelent Veszedelmes viszonyok Pierre Choderlos de Laclos tollából a francia irodalom egyik legkegyetlenebb, legkifinomultabb és pszichológiailag legpusztítóbb regénye maradt. A kizárólag arisztokraták között váltott levelekből álló levélregény sebészeti pontossággal boncolgatja a hatalmi játszmákat, a vágyat, a manipulációt és azt a rombolást, amely a forradalom előestéjén a francia nemességet emésztette.

E pokoli gépezet középpontjában két mára mitikussá vált alak áll: Merteuil márkiné és Valmont vikomt. Volt szeretők, szövetségesek, majd ellenségek, akik a csábítást stratégiai fegyverré alakítják. Nem szerelmet keresnek, hanem a mások feletti abszolút kontrollt. Cécile de Volanges, a kolostorból frissen kikerült fiatal ártatlan, és Madame de Tourvel, a kifogástalan erényű férjes asszony morális és szexuális kísérleteik áldozataivá válnak. Ám ebben a világban, ahol minden levél álarcot rejt, a manipulátorokat végül saját játékaik falják fel.

A regény zsenialitása a kétértelműségében rejlik. Laclos soha nem ítéli el nyíltan karaktereit; hagyja őket beszélni, hazudni, csábítani és elárulni önmagukat. Az olvasó így bíróvá, kukkolóvá és bűnrészessé válik. André Malraux Merteuilben és Valmont-ban látta „az európai irodalom első olyan szereplőit, akiknek tetteit ideológia határozza meg”. Ez az elképzelés magyarázza, miért tűnik a regény hihetetlenül modernnek: a libertin intrikák mögött a hatalomról, a nárcizmusról és a társadalmi identitások gyártásáról szóló jeges reflexió húzódik meg.

Megjelenésekor a könyv hatalmas botrányt kavart. Sokan a francia arisztokrácia és az Ancien Régime képmutatása elleni közvetlen támadásnak látták. Ennek ellenére néhány nemes – köztük maga Marie-Antoinette – csodálta a művet a rossz híre ellenére. Laclos kijelentette, hogy olyan művet akart írni, „amely letér a megszokott útról, amely zajt csap, és amely még akkor is visszhangzik a földön, amikor ő már elment”. Ritkán volt irodalmi prófécia ennyire pontos.

A Veszedelmes viszonyok hatása évszázadokon ível át. A regény számtalan színpadi adaptációt, operát, balettet, sorozatot és filmet ihletett. Christopher Hampton 1985-ös színpadi változata nemzetközi diadal lett, mielőtt Stephen Frears 1988-ban filmre adaptálta volna Glenn Close, John Malkovich és Michelle Pfeiffer főszereplésével. Ez a film, amelyet ma a brit és a hollywoodi filmművészet klasszikusaként tartanak számon, több Oscar-jelölést is kapott. Miloš Forman ezután rendezte meg a Valmont-t 1989-ben, míg a Kegyetlen játékok (Cruel Intentions) a cselekményt a 90-es évek polgári Amerikájába helyezte át, Valmont-t és Merteuilt Manhattan gazdag és toxikus tinédzsereivé változtatva. Még Korea, Kína és Brazília is újraértelmezte a regényt saját kulturális kontextusában.

A könyv a modern irodalomkritikára is mély benyomást tett. Wayland Young így írt: „Már az a tény, hogy ilyen mesteri módon elemzi a libertinizmust, elég volt a könyv elítéléséhez.” André Malraux pedig kijelentette: „Merteuil és Valmont példa nélküliek.” Örökségük ma is megtalálható az elegáns és perverz manipulátorok számtalan alakjában, a kortárs pszichológiai mozitól a toxikus elitekről szóló modern sorozatokig.

De a botrányon és a szexuális intrikákon túl a Veszedelmes viszonyok mindenekelőtt a nyelvről szóló regény marad. A levelek itt fegyverekké válnak; minden mondat képes csábítani, hazudni, megalázni vagy ölni. Laclos így a levélregényt pszichológiai harctérré változtatja. Két évszázaddal később a vágynak ez a hidegháborúja továbbra is lenyűgözi az embereket, mert valami időtlent tár fel: a civilizáció, az udvariasság és a kifinomultság mögött az emberi lény továbbra is képes a kegyetlenség legelegánsabb formáira.