The Napoleon of Notting Hill

A „The Napoleon of Notting Hill” egy látszólag unalmas, bürokratikus jövőbeli Londonban játszódik: a király tréfából visszaállítja a középkori stílusú helyi címereket és a városi önkormányzatiságot, ami váratlanul felébreszti Notting Hill fanatikus hazafijait. A regény abszurd komédián keresztül teszi fel a kérdést: szüksége van-e az embernek rituálékra, helyekre, zászlókra és valamiféle nevetséges, de őszinte összetartozásra?

Chesterton a modern városi terjeszkedés, a birodalmi politika és a tömegdemokrácia korszakában írt. Nem egyszerű nosztalgiázóként, hanem tréfával tesztelte, mennyire szegényessé válik a modern élet, ha elveszíti képzelőerejét. Ez a könyv szorosan kapcsolódik gondolkodásmódjához: a kis helyek méltósága, az átlagember csodálkozása és a decentralizáció életereje itt mind regényformát öltenek.

Ma párhuzamba állítható Terry Pratchett politikai komédiáival, China Miéville városi allegóriáival vagy Italo Calvino városokról és képzeletről szóló írásaival. Az „abszurd életet” körzetekkel, zászlókkal és egy kis veszélyes romantikával ruházza fel.

A regény legvonzóbb része, hogy a tréfát a világot megváltoztató erőként ábrázolja. Auberon Quin játéknak tekinti a királyi tisztet, és kénye-kedve szerint állítja vissza a helyi önkormányzatokat és a középkori szertartásokat; Adam Wayne azonban komolyan veszi ezt az abszurd rendszert, így a komédiából hirtelen hit, háború és áldozat születik. Chesterton itt egy nagyon modern kérdést vet fel: ha a közélet teljesen elveszíti szimbólumait, helyi kötődését és közös képzeletét, vajon vágyni fognak-e az emberek valamiféle látszólag nevetséges szenvedélyre?

Az „abszurd élet” kontextusában ez a könyv nem az egzisztencialista regények módjára bámul a semmibe, hanem bemutatja, hogyan használható fel az abszurditás az összetartozás megteremtésére. Notting Hill nacionalizmusa természetesen groteszk, sőt veszélyes; de leleplezi a modern város egy másik típusú szegénységét is: azt, hogy minden helyet ugyanúgy igazgatnak, és mindenkit arra nevelnek, hogy ne vegyen semmit túl komolyan. Ma, a helyi értékteremtés, a városi identitás, a mém-politika vagy a közösségi törzsiség szempontjából olvasva különösen frissnek hat. Chesterton már régen látta: ha egy tréfában hinni kezdenek, az intézménnyé, de akár háborúvá is válhat.