Fortunata és Jacinta

A Fortunata és Jacinta (1886–1887) Benito Pérez Galdós mesterműve, és az európai realizmus egyik legjelentősebb regénye. A 19. század végi Madridban játszódó mű hatalmas részletességgel mutatja be a korabeli spanyol társadalmat: a polgárságot, a szegénynegyedeket, a vallást, a házasságot, a társadalmi egyenlőtlenséget és az erkölcsi képmutatást.

A történet két teljesen különböző nő körül forog: Fortunata, egy szegény, impulzív és szenvedélyes fiatal lány; valamint Jacinta, egy kifinomult, polgári és meddő asszony. Mindkettőjüket Juanito Santa Cruz köti össze, egy gazdag madridi család örököse, aki az önző, felszínes és erkölcsileg üres polgárság jelképe.

Juanito elcsábítja Fortunatát, majd elhagyja, amikor megunja. Később feleségül veszi unokatestvérét, Jacintát, aki családról álmodik, de nem lehet gyermeke. Ebből a konfliktusból kiindulva a regény a családi kapcsolatok, szenvedélyek, féltékenység, árulások és társadalmi küzdelmek összetett hálóját bontja ki.

Fortunata megpróbálja újrakezdeni életét azzal, hogy feleségül megy Maximiliano Rubínhoz, egy beteges és érzékeny fiatalemberhez, aki őszintén szereti. Azonban Juanito megszállottsága és a társadalmi nyomás ismét egy pusztító kapcsolatba sodorja Fortunatát. Eközben Jacintát a gyermektelenség és férje hűtlenségének állandó gyanúja kínozza.

A regény több mint egy egyszerű szerelmi történet: egy hatalmas társadalmi körkép. Galdós szinte dokumentarista pontossággal mutatja be az utcákat, piacokat, kolostorokat, kávéházakat, polgári házakat és nyomornegyedeket. Madrid a mű egyik önálló szereplőjévé válik.

A Fortunata és Jacinta egyik legforradalmibb vonása a női karakterek pszichológiai mélysége. Fortunata nem egyszerű „bukott nőként” jelenik meg, hanem mint emberséggel, vággyal, ellentmondásokkal és méltósággal teli figura. Jacinta, bár a kiváltságos osztályhoz tartozik, szintén a társadalmi struktúrák és a polgári házassági modell áldozata.

A regény élesen bírálja a spanyol társadalom kettős mércéjét. A férfiak, különösen Juanito, valódi következmények nélkül hazudhatnak és árulhatnak el másokat, míg a nők viselik minden döntés erkölcsi és társadalmi súlyát. Galdós az intézményes vallást, az osztálykülönbségeket és a madridi polgárság képmutatását is megkérdőjelezi.

Maximiliano Rubín karaktere újabb dimenziót ad a műhöz: az őrületet, az egzisztenciális szenvedést és a tragikus sors elől való menekülés képtelenségét. Fokozatos mentális leépülése olyan pszichológiai technikákat vetít előre, amelyeket később a 20. század modern regényírói fejlesztettek tovább.

Narratív tágassága, karaktereinek összetettsége és társadalmi elemzése miatt a Fortunata és Jacintát gyakran hasonlítják Tolsztoj Anna Kareninájához vagy Balzac Emberi színjátékához. Sok kritikus a 19. századi Madridról szóló végső, meghatározó regénynek tartja.

A művet többször adaptálták filmre, színházba és televízióra. Mario Camus 1980-as televíziós adaptációja segített abban, hogy a regény még népszerűbb klasszikussá váljon a spanyol közönség körében.

Ma a Fortunata és Jacinta a világirodalom egyik nagy regénye marad: monumentális mű a szerelemről, a vágyról, az anyaságról, a társadalmi osztályokról és az emberi tragédiáról.