A kínai prostitúció története

Az „A kínai prostitúció története” úttörő munka a kínai prostitúció kérdéskörének tanulmányozásában, amely a mai napig jelentős tudományos értékkel bír. Ennek oka, hogy a szerző a társadalomtudományok új eszméit felhasználva, társadalomtörténeti perspektívából vizsgálja a prostitúciót.
A szerző öt szakaszra osztja a prostitúció történetét: a sámán-prostituáltak korszaka (Jin-Sang-dinasztia), a rabszolga-prostituáltak és a hivatalos prostitúció kialakulásának korszaka (Csin-kortól a Han-dinasztiáig), a házikosztümös és rabszolga-prostituáltak párhuzamos korszaka (Vej, Csin, Északi és Déli dinasztiák), a hivatalos prostitúció fénykora (Szuj-tól a Ming-dinasztiáig), valamint a magánkézben lévő prostitúció korszaka (a Csing-dinasztiától kezdődően). Ez a korszakolás nem a dinasztiák szigorú határait követi, hanem egy szélesebb látókörű, eredeti felosztás, amely az egyes fejlődési szakaszok jellegzetességeit mutatja be.
A szerző nagy hangsúlyt fektet az egyes korszakok történelmi okaira, széles körben vizsgálva a politikai, kulturális, társadalmi és gazdasági tényezőket, ezzel kijelölve az utat a későbbi kutatók számára. Olyan témák, mint a „Tang-kori vizsgázott tudósok és a prostituáltak”, a „Tang-kori költészet és a prostitúció”, a „Szung-kori prostitúció és a Ce-versek”, vagy a „Jüan-kori prostitúció és a Csü-drámák”, alapozták meg a későbbi irodalomtörténeti kutatásokat a „zöld pavilonok irodalma” kapcsán. A szerző úttörő munkája megkérdőjelezhetetlen.
A könyv alapos történeti kutatáson alapul, számos ritka forrást, jegyzetet és novellát idézve, gazdag bizonyítékokkal alátámasztva. Módszertana közel áll a „történelem igazolása költészettel” elvhez, amelyen keresztül feltárulnak a különböző korok embereinek életmódja, szokásai, hiedelmei és mentalitása. Bár a téma a „prostitúció”, a mű nem ragad le a felszínes leírásoknál, hanem kiterjeszti látókörét az irodalomtörténetre és a társadalomtörténetre is.