Mi lenne, ha... Világegyetem: Utazás a végtelen téridőn keresztül, fedezzük fel a kozmosz csodáit

─── Aludjon el a város fényeiben, és álmodjon egy hatalmasat a szikrázó csillagokról ───
Szingularitás | Fekete lyukak titkai | Galaxisok igazsága | Holdtengerek felfedezése | Világvége jóslatok

　　── Mi lenne, ha képesek lennénk átlépni a fénysebességet? Eljuthatnánk az univerzum határára?
　　A kérdés, hogy a világegyetem véges vagy végtelen-e, valójában az univerzum alakjától függ.
　　Ha az univerzum valóban az Ősrobbanásból született, akkor a fény által az Ősrobbanás óta megtett távolság véges. Mivel a fény minden irányba gömbszerűen terjed, az univerzum nagy valószínűséggel gömb alakú; és ha gömb alakú, akkor véges, de határtalan.
　　A „véges, de határtalan” forma az, amelyet a tudományos világ fősodra is elfogad.

　　── Mi lenne, ha találnánk egy fehér lyukat? Megvalósítható lenne az időutazás?
　　A tudósok szerint, ha az idő visszafelé folyna, mindennek ugyanolyannak kellene lennie. Tehát ha a jövő egy bizonyos pontján a fény csak befelé jut, de ki nem (fekete lyuk), akkor a múltban lennie kellett egy pillanatnak, amikor a fény csak kifelé jött, de be nem – ez a „fehér lyuk”.
　　A fekete lyuk és a fehér lyuk közötti folyosót „szürke lyuknak” (grey hole) nevezik. Bár fehér lyukat még nem fedeztek fel, a tudományos kutatás folyamata során számos új dolog igazolódik, és ez az egyik legszebb dolog a tudományban.

　　── Mi lenne, ha más bolygókra látogatnánk? Láthatnánk ott is lenyűgöző sarki fényt?
　　A NASA Hubble-űrteleszkópjával a tudósok már fotóztak sarki fényt a Jupiteren; az Európai Déli Obszervatórium infravörös távcsöveivel pedig még tisztábban megfigyelhető a füst és a sarki fény a Jupiter északi pólusa felett.
　　A tudósok rámutattak, hogy a sarki fény a Jupiter mágneses tengelye körül alakul ki, míg a füst a sarki fény gyűrűje alatt, a Jupiter forgástengelye körül kering, befolyásolva a bolygó azonos szélességi fokon mozgó zónaszeleitől.

　　── Mi lenne, ha ellátogatnánk a Holdra? Találnánk ott egy hatalmas óceánt?
　　A 17. században az olasz tudós, Galileo Galilei saját készítésű távcsövével felfedezte, hogy a Hold felszíne kráterekkel szabdalt és egyenetlen. Galilei úgy vélte, hogy a kiemelkedő, fényes részek szárazföldek, a sötétebb, mélyebben fekvő területek pedig óceánok, melyeket „Holdtengereknek” (mare) nevezett el.
　　Az űrkutatás fejlődésével kiderült: a fényes részek valóban felföldek, hegycsúcsok és becsapódási kráterek, de a sötét foltok nem óceánok, hanem alacsonyan fekvő, kiterjedt síkságok.
　　Ennek ellenére a „Holdtenger” elnevezés a mai napig használatban maradt.

　　── Mi lenne, ha megtalálnánk a 9. bolygót? Hogy nézne ki?
　　A kilencedik bolygó létezésével kapcsolatban megoszlanak a szakértői vélemények. A Tokiói Egyetem professzora, Macui Takanori nézőpontja a legmeghatározóbb.
　　Macui szerint a naprendszer és a bolygók keletkezésének jelenlegi elméletei alapján nehéz elképzelni egy, a Föld tömegénél többszörösen nagyobb ismeretlen bolygót. A Szaturnuszon túl, különösen a Plútó távolságában, a bolygókat alkotó anyag sűrűsége túl alacsony, a bolygóképződés túl sokáig tartana, így legfeljebb néhány száz kilométer sugarú kisbolygók jöhetnének létre. Ha valóban létezik egy földtömegűnél nagyobb bolygó ott, a jelenlegi elméleteket módosítani kell.

　　── Mi lenne, ha a Földünk egy nap elpusztulna? Hogyan fogadná a halált?
　　A tudósok szerint a Nap életciklusának végén vörös óriássá válik, és felperzseli a belső naprendszer bolygóit, köztük a Földet is. Klaus-Peter Schröder és Robert Cannon Smith csillagászok részletes menetrendet is készítettek a Föld pusztulásáról.
　　Smith „lehangolónak” nevezte ezt a jóslatot, de hozzátette: „másfelől ez motivációt adhat arra, hogy módot találjunk a Föld elhagyására és a galaxis más részein való letelepedésre”. Azt is mondta: „Nagyon meglepődnék, ha a jövőben bárki tudna olyan tudományos megoldást találni, amivel megmenthető a Föld.”

　　Használja ezt a könyvet űrhajóként,
　　Induljon el egy színes, csillagászati álomszerű utazásra.

　　Ez a könyv az univerzumot, a naprendszert, a Holdat, a Földet és a csillagos eget mutatja be, közeli és érthető szöveggé formálva a távoli világűrt. Egységes tudásszerkezeten keresztül engedi az olvasónak, hogy felfedezze az univerzum csodáit és feltárja titkait.