Szentivánéji álom

Könyv áttekintése

A mű háttere:
William Shakespeare Szentivánéji álom című műve először 1595–1596 körül jelent meg. A darab, amely Shakespeare korai-középső vígjátéki korszakában íródott, az udvari románcot, a klasszikus történeteket, az angol folklórt és az amatőr színházat ötvözi egy együttes előadásra tervezett formában. A mű a repertoárszínházak, az iskolai előadások, a balett, az opera és a filmek központi darabja maradt, mivel több világa radikálisan eltérő vizuális nyelveken is színpadra állítható. Egymásba kapcsolódó udvari, erdei, tündéri és mesteremberi cselekményszálai magát az előadást is témává teszik: a vágyat a színjátszás, a megfigyelés, a próba és a varázslat irányítja át. Ez a kontextus magyarázatot ad a mű hangvételére, szerkezetére és műfajára, miközben segíti az olvasót az irodalmi környezet és az első kiadást vagy előadást körülvevő társadalmi intézmények felismerésében. Az olvasók megfigyelhetik, hogyan válnak a nyilvános szabályok a magánvélemény részévé, hogyan változtatják meg jelentésüket az ismétlődő képek, és hogyan kontrollálja a forma azt, ami az egyes szakaszokban megismerhető.

Történet áttekintése:
Négy fiatal athéni indul az erdőbe, ahol Oberon és Puck varázsvirága átirányítja a vágyakat, miközben egy csapat kézműves színdarabot próbál egy királyi esküvőre. Az összekuszált érzelmek, a tündérviták és a komikus próbafolyamat a felismerés és az előadás végső sorozatában fut össze. Ez az összefoglaló csak a központi helyzetet és irányt vázolja fel a végkifejlet elárulása nélkül. Ahogy a beszélők, a helyszínek, a léptékek vagy a társadalmi pozíciók változnak, a korábbi események új értelmet nyernek; a mű hatása nemcsak az incidensekben rejlik, hanem a tempóban, a nézőpontban, a csendben és a karakterek értelmezése, valamint az olvasók következtetései közötti távolságban is.

Filmadaptációk

Szentivánéji álom (1935)

Rendező: Max Reinhardt és William Dieterle
Gyártó ország: Amerikai Egyesült Államok
Főbb szereplők: James Cagney, Mickey Rooney, Olivia de Havilland és Ian Hunter
Eltérés a könyvtől: A Warner Bros. produkciója balettel, Mendelssohn zenéjével és stúdióeffektekkel bővíti a tündérlátványt, miközben megvágja és átrendezi Shakespeare szövegét.

Szentivánéji álom (1999)

Rendező: Michael Hoffman
Gyártó ország: Amerikai Egyesült Államok, Olaszország és az Egyesült Királyság
Főbb szereplők: Kevin Kline, Michelle Pfeiffer, Rupert Everett és Calista Flockhart
Eltérés a könyvtől: A helyszín a huszadik század fordulójának Toszkánájába helyeződik át; kerékpárok, villák és korabeli társadalmi szabályok váltják fel a meghatározatlan ókori Athént.

Fordítások és kiadások

A kiválasztott teljes szöveg az 1514-es számú ellenőrzött digitális kiadás. Piaci címek: Szentivánéji álom; A Midsummer Night's Dream; Ein Sommernachtstraum; Le Songe d'une nuit d'été; El sueño de una noche de verano; 真夏の夜の夢; 仲夏夜之夢. A kiadás kiválasztásakor tegyen különbséget a teljes, rövidített, jegyzetekkel ellátott, modernizált és gyűjteményes változatok között, és ellenőrizze a fordítót, a kiadót és a kiadás évét.

Szerző és mű

A darab a repertoárszínházak, iskolai előadások, balett, opera és filmek központi eleme maradt, mert több világa radikálisan eltérő vizuális nyelveken is színpadra állítható. A Shakespeare korai-középső vígjátéki korszakában írt darab az udvari románcot, a klasszikus történeteket, az angol folklórt és az amatőr színházat egyesíti. Ezek a tulajdonságok a könyvet a szerző karrierjének és műfaja fejlődésének egy meghatározott pontjára helyezik. Hatása felismerhető nyelvi, szerkezeti, történelmi és döntési kérdéseken alapul, nem pedig a „klasszikus” homályos címkéjén. A teljes szöveg olvasása egy másik fordítás, színpadi produkció vagy film mellett rávilágít arra, hogy a későbbi szerkesztők, fordítók, színészek és rendezők mit őriznek meg, magyaráznak meg, tömörítenek vagy rendeznek át, és felszínre hozza azokat a formai hatásokat, amelyeket az összefoglalók gyakran elfednek.

Ugyanazon szerző munkásságának egy másik művének elolvasása azt is megmutatja, mely aggályok maradnak fenn és mely módszerek változnak. A könyv nyitott marad az értelmezésre, a véleménykülönbségekre és az újraolvasásra, mert az olvasók visszatérhetnek a tényleges nyelvhez és elrendezéshez, ahelyett, hogy hagynák, hogy a későbbi hírnév felváltsa az olvasás élményét.