Sanshiró

Műismertető

Háttér: A Sanshiró a Kjúsú szigetéről származó fiatalember, Ogawa Sanshiró történetét meséli el, aki elhagyja szülőföldjét, hogy a Tokiói Császári Egyetemen folytassa tanulmányait. Útközben idegen nőkkel találkozik, Tokióba érkezve pedig megismeri az egyetemi világot, a kutatólaboratóriumokat, az értelmiséget, a művészetet és a szerelmet. A Meidzsi-kori Japán gyors modernizáción megy keresztül; Tokió egyszerre az új ismeretek és a civilizáció központja, valamint egy hatalmas labirintus, amely elkábítja a fiatalokat. Sanshiró története pontosan azt az izgalmat és szorongást tükrözi, amit sokan éreznek, amikor először hagyják el otthonukat, és egy nagyvárosba kerülnek.

Irodalmi jellemzők: Szószeki a fiatalember nézőpontján keresztül ragadja meg Tokió idegenségét. Sanshiró sokat lát, de nem feltétlenül ért mindent; vonzódik Minekóhoz, de nem tudja olvasni a lány kétértelmű jelzéseit; hallgatja Hirota úr mélyenszántó beszélgetéseit, de továbbra sem tudja, hogyan kellene cselekednie. A regény hangvétele Szószeki későbbi műveinél világosabb, humorral és az ifjúság frissességével teli, de már fellelhető benne a modern én elveszettsége. A vonat, a tópart, a műterem, az egyetem és az utcák mind olyan helyszínek, ahol Sanshiró tanulja szemlélni a világot. A könyv szépsége éppen ebben a „még nem értem” állapotban rejlik.

Történet összefoglaló: A mai olvasó könnyen magára ismerhet Sanshiróban: amikor valaki új egyetemre, új városba kerül, és nála sokkal érettebbnek tűnő emberekkel találkozik, a világ hirtelen kitágul, de ő maga nem lesz biztosabb abban, kié is váljon. Ez nem egy válaszokat sürgető fejlődésregény, hanem gyengéden megőrzi az ifjúkori tanácstalanság formáját. Olvasás után rájövünk, hogy az ifjúság nem az irány hirtelen megtalálásáról szól, hanem arról, ahogy az új tájak folyamatosan formálnak minket. Sanshiró utazása a vonaton kezdődik az új világ felé; az ismeretlen nő a fülkében, a tokiói utcakép, a professzorok és diákok mind újdonságként és bizonytalanságként hatnak rá. Mineko a történet legmegkapóbb alakja: szavai, mosolya és távolságtartása folyamatosan hatással van Sanshiróra, aki mégsem lehet biztos abban, hogy valaha is igazán megértik-e őt. Hirota úr, Nonomiya és a többi szereplő különböző életutakat mutatnak be. A regény részletesen ábrázolja Sanshiró útját a szemlélődéstől az érzelmekig, a csodálattól a zavarodottságig, mint egy mentális térképet egy modern városba érkező fiatalról. Ez a történet mély irodalmi ismeretek nélkül is élvezhető; elég követni a szereplők döntéseit, habozásait és csendjeit, hogy átérezzük az emberi létezés lassú kibontakozását.

Enciklopédia

A szerző élete: Nacume Szószeki a felsőoktatásban tanított, jól ismerte a diákok, az értelmiségiek és a tokiói kulturális körök világát. Regényei gyakran könnyed, humoros stílusban indulnak, majd fokozatosan haladnak a lélektani és etikai mélységek felé.

A szerző és a mű kapcsolata: A Sanshiró Szószeki trilógiájának kezdőpontja, melyet a Sorekara (Azután) és a Mon (A kapu) követ, amelyek az itt megjelenő bizonytalanságot súlyosabb döntések és következmények felé terelik.

Modern analógia: Olyan, mint egy elsőéves egyetemista első éve Budapesten vagy Tokióban: mindenki válasznak tűnik, minden szívdobbanás feladat, de nincs tantárgy, amely megtanítaná, hogyan válj önmagaddá.