Az először 1516-ban megjelent, majd 1532-ben véglegesített Orlando furioso (Őrjöngő Lóránt) Ludovico Ariosto tollából az európai reneszánsz egyik legnagyobb eposza és az olasz irodalom egyik alapműve. Matteo Maria Boiardo Orlando innamorato (Szerelmes Lóránt) című művének folytatásaként Ariosto a középkori lovagi világot egy hatalmas univerzummá alakítja, ahol háború, szerelem, mágia, irónia és őrület él együtt.
A mű Nagy Károly keresztény lovagjai és az Agramante vezette szaracénok közötti háborút beszéli el, de a költemény valódi érzelmi középpontja Orlando őrjöngése. A legvitézebb lovag ugyanis elveszíti az eszét, amikor felfedezi, hogy Angelica hercegnő a fiatal Medorót szereti. Ebből az érzelmi sebből születik a nyugati irodalom egyik leghíresebb képe: a legyőzhetetlen hős, aki kétségbeesett emberré válik, képtelen uralkodni önmagán. Orlando „őrültsége” így az emberi törékenység szimbólumává válik, megmutatva, hogyan omolhatnak össze még a lovagi ideálok is a vágy és a szenvedély előtt.
A tragédia mellett Ariosto fantasztikus csodákkal teli világot épít fel: repülő hippogriffek, elvarázsolt kastélyok, varázslók, lehetetlen párbajok és még egy utazás a Holdra is helyet kap, ahol Astolfo visszaszerzi Orlando elveszett józan eszét. Ez a képzeletbeli szabadság mélyen befolyásolta a későbbi európai irodalmat, megelőlegezve a modern fantasy elemeit, és olyan írókat inspirálva, mint Edmund Spenser, William Shakespeare, Jorge Luis Borges és Italo Calvino.
A régi hősies eposzokkal ellentétben Ariosto ironikus és modern hangvételt vezet be. A költemény folyamatosan megszakítja a történeteket, perspektívát vált, tréfálkozik a szereplőkkel, és a híres „ariostói mosollyal” kommentálja az eseményeket – egy elegáns és kiábrándult narrátori hangon, amely idealizálás nélkül szemléli az emberi szenvedélyeket. A lovagi kalandok mögött így reneszánsz reflexió rajzolódik ki a világ bizonytalanságáról, a hősiesség illúziójáról és az ember változékony természetéről.
Az Orlando furioso hatása gyorsan túlmutatott az irodalmon. A mű olyan festőket ihletett meg, mint Eugène Delacroix, olyan zeneszerzőket, mint Antonio Vivaldi és Georg Friedrich Händel, emellett számos barokk színdarab és opera alapjául szolgált. A költeményt ma is újraértelmezik a mozivásznon, a képregényekben, a videojátékokban és a populáris kultúrában, megerősítve rendkívüli életerejét öt évszázad után is.
Miva, az olvasás következő formája a hangoskönyv után
Hallgasd, mint egy hangoskönyvet, és kérdezz bármikor, bármit.
Indítsd el Miva meséjétA Miva nem csak felolvas. A kérdéseid alapján tovább magyaráz.