Nincs többé gubanc: Ha boldog akarsz lenni, meg kell tanulnod nem ragaszkodni – A boldogsághoz tudni kell elengedni

Csak a nyomok nélkül telt idő mutatja meg, milyen rövid az élet, és csak az álmok tartják távol a lélek hidegét.

Az élet szenvedései nem isten elrendelései,
hanem a saját tudatlanságunk eredményei;
az élet boldogsága sem isteni adomány,
hanem a saját bölcsességünk gyümölcse.

▪ Beszélgetés a takaró alatt
„Mivel a takaró nem ad nekünk meleget, sőt, nekünk kell felmelegítenünk azt, akkor miért takarózunk vele?”
Ezen a kérdésen Shi Xingke még soha nem gondolkodott el. Egy ideig komolyan tűnődött, majd válaszolt: „Bár a takaró nem ad meleget, képes megőrizni a testhőnket.”
Shi Xingke válaszát hallva Shi Ran a sötétben elégedetten elmosolyodott.
„A napi szútraolvasásunk olyan, mint az ember a takaró alatt, a templomba látogató hívők pedig olyanok, mint a ránk terített takaró. Amíg megőrizzük izzó buddhista szívünket, addig a ránk terített takaró – amely a hétköznapi embereket jelképezi – végül felmelegszik általunk, nem igaz?”

▪ A horgász
Shi Ran csak rövid ideje figyelte, amikor az ember kifogott egy nagy halat; de meglepetésére a horgász, miután kiszabadította a horgot, egyszerűen visszadobta a halat a vízbe.
Később a horgász egy kishalat fogott, és ezt a fél lábnyi halat a kosarába tette, majd elpakolta a felszerelését. Shi Ran utánaeredt.
„Mivel láthatóan nem csak a horgászat öröméért teszi, miért dobta vissza a nagyot és tartotta meg a kicsit?”
A horgász felnevetett és így felelt:
„Ha a nagy halat vinném haza, nem férne rá a tányéromra. Ráadásul csak ketten vagyunk a feleségemmel; így nem pazarolunk, mégis jóllakunk. Hát nem pont így a legjobb?”

▪ Különbség ember és vaddisznó között
„Miért kellene kerítést építeni?” Jie Yan mester nem tűnt lelkesnek Shi Ran javaslatától, ami éles ellentétben állt a többiek véleményével.
„A vaddisznók ellen” – válaszolt Shi Ran meglepve. Hogyhogy Jie Yan mester nem tudja ezt?
„Akkor kérdezlek téged: miért termesztek zöldséget?” – kérdezett vissza Jie Yan mester.
„Hogy mindenki ehessen belőle.”
„És a vaddisznó miért túrja ki a zöldséget?”
„Szintén azért, hogy egyen.”
„Akkor mi a különbség ember és vaddisznó között? Mindkettőnek ennie kell. Én azért termesztek, hogy legyen élelem; mit számít, hogy ember eszi-e meg vagy vaddisznó?”

｜A könyv jellemzői｜
Ez a könyv egy kolostorban gyakorló kis szerzetes szemével, rövid filozófiai kérdés-felelet formájában mutatja be az életben rejlő zen bölcsességet, segítve az olvasót, hogy bölcsebbé váljon és megnyugvást találjon fáradt lelke számára.