Lao-ce

A „Lao-ce”, amelyet a későbbi nemzedékek általában „Tao-tö-king” (Az út és az erény könyve) vagy „Te-tao-king” néven tisztelnek, a kínai taoista iskola alapvető klasszikusa a Csin-kor előtti időszakból.

Ez az alig ötezer írásjegyből álló mű kimagasló helyet foglal el a kínai filozófiatörténetben, politikatudományban, bölcseleti költészetben és kultúrtörténetben. Ez egy hatalmas mű a Csin-kor előtti iskolák szétválása előttről, és a keleti gondolkodásban ritka, az „univerzális ontológiáról” szóló spekulatív írás. A statisztikák szerint a Biblia után ez a világon a legtöbb nyelvre lefordított és legnagyobb példányszámban kiadott filozófiai-kulturális klasszikus.

I. Maggondolatok: Semmi, Tao, Tö
Lao-ce filozófiai rendszere három alapfogalom: a „Tao” (Út), a „Vu” (Semmi/Nemtétel) és a „Tö” (Erény/Erő) összefonódásából épül fel:

Világmindenség szubsztanciája — a „Tao”:
Lao-ce szerint a „Tao” a világegyetem szubsztanciája és minden dolog forrása. Megelőzi az eget és a földet, megfoghatatlan és szavakkal nem leírható pontosan („A Tao, mely szóval kifejezhető, nem az örök Tao; a név, mely megnevezhető, nem az örök név”). Ő minden dolog ura, folyamatosan ciklikusan működik és soha nem áll meg.

A mindenség kezdete — a „Semmi” és a „Létező”:
Lao-ce rámutat: „A világon minden dolog a létezőből születik, a létező pedig a semmiből.” Azt az állapotot, mielőtt a világegyetem kialakult volna, „Semminek” nevezi; az ég és a föld kettéválását, a világegyetem kialakulását pedig „Létezőnek”. A kettő ellentétes egységben van és kiegészítik egymást.

Természeti törvény — a „Tö” és a „Természet követése”:
A „Tö” a „Tao” megnyilvánulása a dolgokban. Az embernek, mint a természet részének, követnie kell a természet törvényeit: „Az ember követi a földet, a föld követi az eget, az ég követi a Taót, a Tao pedig követi a természetet”.

II. Életfilozófia és értékrend: Lágyság, Nem-vetélkedés, Vágytalanság
Lao-ce a világegyetem törvényeinek megfigyelését az emberi életben való boldogulás módszertanává alakította:

A lágyság megőrzése (Lágysággal győzni a keménység felett):
Lao-ce előszeretettel használja hasonlatként a „vizet” és a „csecsemőt”. A víz a leggyengébb dolog a világon, mégis képes áttörni a legkeményebb sziklát is. Azt vallja, hogy a „gyengeség a Tao alkalmazása”, és arra ösztönöz, hogy maradjunk alázatosak és őrizzük meg lágyságunkat.

Háttérbe húzódás és nem-vetélkedés:
Lao-ce „három kincse”: a könyörületesség, a mértékletesség és az, hogy nem mer első lenni a világban. Úgy vélte, aki tud engedni és nem verseng másokkal, az képes megőrizni önmagát és messzebbre jut.

Elégedettség és vágytalanság:
A kapzsiság és az elégedetlenség minden baj forrása. Lao-ce az egyszerűséghez való visszatérést és a vágyak csökkentését hirdeti. Csak az érhet el tartós jólétet, aki tudja, hol a határ.

III. Politikai nézetek: Kormányzás nem-cselekvéssel és Kis állam kevés néppel
Bár a mű tele van misztikus bölcselettel, sok eszmefuttatása végső soron politikai jellegű, a kormányzóknak szóló útmutatás:

Wu-wei (Nem-cselekvés) kormányzás:
A „nem-cselekvés” nem a semmittevést jelenti, hanem az uralkodó önző vágyainak, előítéleteinek és a mesterséges beavatkozásnak az elhagyását. Hagyni kell, hogy a nép és a környezet a természetes törvényei szerint, harmóniában működjön.

A kormányzás mértéke:
A híres mondás szerint: „Nagy országot kormányozni olyan, mint apró halat sütni” – vagyis nem szabad túl sokat piszkálni, mert szétesik. A kormánynak csökkentenie kell a beavatkozást.

Kis állam, kevés nép:
Lao-ce ideális társadalmi modellje. Azt javasolta, hogy az állam legyen kicsi, a lakosság száma alacsony, az emberek éljenek egyszerű és biztonságos életet, kerülve a felesleges háborúkat és a káros versengést.

IV. Irodalmi jellemzők: A bölcselet és a költészet példaképe
A mű egyedülálló a Csin-kor előtti prózában: rímes mondatok, ritmikus lüktetés jellemzi, tele van párhuzamokkal, ellentétekkel és mély értelmű hasonlatokkal (víz, csecsemő, szalmakutya, folyók és tengerek).

V. Változatok és terjedés
Az idők folyamán két fő változat alakult ki: a régészeti leletek (Guodian, Mawangdui-selyemkéziratok) és a hagyományos, 81 fejezetes változat (például Wang Bi kommentárjával).

VI. Hatás és nemzetközi megítélés
Belföldi hatás: Mélyen befolyásolta Csuang-ce-t és az egész taoista iskolát, a Han-dinasztia korai szakaszát, a buddhizmus kínai fejlődését (Zen) és a népi kultúrát.

Nemzetközi megítélés: A nyugati tudományos világ is nagyra tartja. Olyan tudósok tanulmányozták, mint Einstein vagy Yukawa Hideki. A környezetvédők a „legtökéletesebb ökológiai bölcsességet” látják benne, míg a libertárius közgazdászok a modern „spontán rend” előfutárának tekintik.

Lao-ce az ötezer írásjegyével egy téren és időn átívelő bölcsességi keretet alkotott, amely méltán viseli a „Klasszikusok királya” címet a keleti civilizációban.