Túl jón és rosszon

Könyvismertető

Filozófiai bizonyosságok vizsgálata
A Túl jón és rosszon alcíme: Előjáték egy jövőbeli filozófiához. A könyv nem zárt erkölcstant mutat be tételekben. Nietzsche inkább azt vizsgálja, milyen ösztönök, értékelések és nyelvi szokások állnak a látszólag magától értetődő filozófiai állítások mögött. Már az első fejezet a filozófusok előítéleteire irányítja a figyelmet: ahol egy rendszer tiszta észt ígér, ott a szöveg a perspektívára, a temperamentumra és az érdekekre kérdez rá. Az igazság ezáltal nem jelentéktelenné válik, de nem is olyan birtokként jelenik meg, amely előfeltételek nélkül elérhető.

Forma és felépítés
A kiadás egy előszóból, kilenc fejezetből (összesen 296 számozott szakaszból) és a „Magas hegyekről” című lírikus utóhangból áll. Rövid szentenciák váltakoznak hosszabb érvelésekkel, történelmi összehasonlításokkal, pszichológiai megfigyelésekkel és polemikus kiélezésekkel. Ez a változatos forma a könyv gondolati mozgásának része: az állításokat próbára teszik, egymással szembeállítják és különböző nézőpontokból világítják meg. Aki csak lineáris bizonyítást keres, könnyen elveszítheti a fonalat; célravezetőbb a vezérkérdéseket több szakaszon keresztül nyomon követni.

Központi olvasatok
Visszatérő témák a szabad akarat mint egyszerű ok kritikája, a filozófia és a pszichológia kapcsolata, az erkölcsi értékelések eredete, a vallás, a tudomány, a rangsor, a kultúra és a jövő filozófusainak feladata. A „túl” kifejezés itt nem azt jelenti, hogy minden cselekedet közömbössé válik, vagy hogy puszta önkény lépne az ítélkezés helyébe. A könyv inkább azt kérdezi, ki határozza meg az értékeket, kit szolgálnak azok, milyen életformákat segítenek elő, és milyen tapasztalatokat takarnak el. Éppen ezért kritikai olvasást igényel: Nietzsche támadásait az egyenlőség, a részvét és a demokratikus ideálok ellen nem szabad sem tompítani, sem vizsgálat nélkül elfogadni.

Igazság, perspektíva és pszichológia
Nietzsche többször is alkotóik tüneteiként kezeli a filozófiai tanokat. Egy gondolatot ezzel nem cáfol meg pusztán a származása miatt, de keletkezésének körülményei a vizsgálat részévé válnak. Ez az eljárás összeköti az ismeretkritikát az értékelés pszichológiájával. Az olyan fogalmak, mint a perspektíva, a maszk, az ösztön és az interpretáció segítenek megkérdezni, miért tűnnek meggyőzőnek bizonyos magyarázatok. A szöveg nem állít fel egyszerű képletet a kritizált rendszerek helyébe. A hatalom akarásáról szóló diskurzus is különböző összefüggésekben jelenik meg, és pontosan, szakaszonként kell olvasni. Ezért egy jó kiadásnak világosan meg kell őriznie az aforizmák számozását: ezek teszik lehetővé az összehasonlítást, az idézést és a motívumok megtalálását anélkül, hogy az egyes mondatokat kiszakítanánk környezetükből.

Tudatosan kényelmetlen olvasmány
A könyv retorikai ereje kérdéseken, túlzásokon, meglepő átértékeléseken és tudatosan provokatív tipizálásokon alapul. Ez ösztönzővé teszi a szöveget, de nem automatikusan meggyőzővé. Különösen a nőkről, népekről, társadalmi rendről és a „nemes” emberekről szóló kijelentések igényelnek történelmi kontextust és tárgyilagos ellenvéleményt. Az olvasónak nem kell választania a hódolat és a teljes elutasítás között. Komolyan vehetjük a filozófiai öncsalás diagnózisát, miközben azt is vizsgáljuk, hol általánosít, hierarchizál vagy tulajdonít Nietzsche igazolatlan pszichológiai motívumokat.

A jelenlegi szövegváltozat
Ez a gyűjtemény az eredeti német szöveget tartalmazza, nem fordítást. Az EPUB forrásként C. G. Naumannt (Lipcse, 1886) jelöli meg, és tartalmazza az előszót, mind a kilenc fejezetet, az 1-től 296-ig terjedő szakaszokat, valamint az utóhangot. A ZIP-struktúra, az EPUB-mimetype és a tartalom ellenőrizve lett; minden szakaszszám szerepel. Összehasonlító forrásként a zürichi Központi Könyvtár Public Domain Mark jelzéssel ellátott első kiadásának szkennelése szolgált. Modern bevezetők, kommentárok és fordítások nem kerültek a szövegbe.

Olvasás az egyes részletek és az összegzés között
Egy aforisztikusan tagolt műnél egy adott részlet első benyomása ritkán a végső szó. Az ismétlődő fogalmak funkciója megváltozik, amint Nietzsche egy másik fejezetben a vallás, a tudomány vagy az erkölcs ellen fordítja őket. Ezért érdemes kettős szemléletet alkalmazni: először minden szakaszt a közvetlen összefüggésében olvasni, majd az összetartozó számokat összehasonlítani. Aki fordítással dolgozik, a különösen vitatott szavakat ellenőrizheti a német szövegben is. Ez az eljárás nem szünteti meg a könyv feszültségeit, de láthatóvá teszi, hogy egy értelmezés a szó szerinti szövegből, egy szerkesztői döntésből vagy a későbbi hatástörténetből indul-e ki.

Megfilmesítés

Al di là del bene e del male / Túl jón és rosszon (1977)

Liliana Cavani játékfilmje olasz-francia-nyugatnémet koprodukcióban készült. Dominique Sanda játssza Lou Salomét, Erland Josephson Friedrich Nietzschét, Robert Powell Paul Rée-t és Virna Lisi Elisabethet. Az alkotás azért fontos, mert a cím láthatóvá teszi Nietzsche formulájának nemzetközi kulturális hatását. A film azonban nem a 296 filozófiai szakasz közvetlen megfilmesítése: Nietzsche, Rée és Salomé kapcsolatait dramatizálja az 1881-es év környékén. Aki megnézi, egy életrajzi fikciót kap, nem pedig a könyv érvelésének, felépítésének vagy szövegének helyettesítőjét.

Időrendben az ábrázolt kapcsolattörténet is megelőzi a könyv 1886-os megjelenését. A közös cím tehát nem érthető úgy, mintha az egyes fejezetek jelenetekre lennének átültetve. Az összehasonlító olvasáshoz éppen ez a távolság hasznos: a film megmutatja, hogyan válhat egy filozófiai kifejezés egy művészélet értelmezési keretévé, miközben maga a könyv folyamatos cselekmény nélkül működik. A film életrajzi részleteit továbbá nem szabad forráskritika nélkül történelmi tényként elfogadni.

Fordítások és kiadások

Angol
Helen Zimmern fordítása, a Beyond Good and Evil: Prelude to a Philosophy of the Future 1907-ben jelent meg a Macmillannél, és a Kongresszusi Könyvtáron keresztül közkinccsel válik hozzáférhetővé. Alkalmas azoknak az olvasóknak, akik egy történelmileg korai, szabadon felhasználható angol változatot keresnek. Judith Norman Cambridge-i fordítása, amelyet Rolf-Peter Horstmann szerkesztett, modernebb nyelvezetet és tudományos rendszerezést kínál. Ez a modern kiadás szerzői jogvédelem alatt áll, és itt csak olvasási ajánlásként, nem pedig szövegforrásként szerepel.

Mi számít a kiadások összehasonlításakor
Nem minden kiadás kezeli ugyanúgy a helyesírást, az írásjeleket és a bekezdések tagolását. A történelmi német változatok megőrzik az olyan formákat, mint a „Vorurtheile”, míg az újonnan szedett szövegek modernizálhatnak. A fordításoknak ezenkívül a visszatérő kulcsszavakat konzisztensen vagy tudatosan változatosan kell visszaadniuk. Ezért olyan kiadás ajánlott, amely megnevezi a fordítót, a német forrásszöveget és a szerkesztői beavatkozásokat. Tudományos munkához az aforizmák számai fontosabbak az oldalszámoknál, mert az oldalak eltolódnak a nyomtatott, az EPUB és a fordított változatok között.

Francia, spanyol és olasz
Franciául a Par-delà le bien et le mal a bevett cím; a Francia Nemzeti Könyvtár többek között Henri Albert, Geneviève Bianquis, Cornélius Heim és Patrick Wotling nevét jegyzi. A spanyol kiadások Más allá del bien y del mal címen jelennek meg; az Andrés Sánchez Pascual által fordított és kommentált Alianza-kiadás bibliográfiailag jól dokumentált. Az olasz olvasók az Al di là del bene e del male címet találják meg, többek között Ferruccio Masini és Sossio Giametta fordításaiban. Mindhárom piac esetében érdemes ellenőrizni, hogy egy kiadás csak a főszöveget kínálja-e, vagy tartalmaz-e bevezetést, variánsokat, kronológiát és jegyzeteket is.

Japán, kínai, koreai és vietnámi
A japán katalógusok a 善悪の彼岸 címet több fordításban is jegyzik, köztük 竹山道雄 és 木場深定 munkáit. A tradicionális kínai nyelvben a 善惡的彼岸 használatos; egy tajvani kiadás 朱泱-t nevezi meg fordítóként. Vietnámi címként a Bên kia thiện ác azonosítható, Nguyễn Tường Văn fordításában. A koreai 선악의 저편 cím is megtalálható, de a konkrét kiadást megbízható katalógus alapján kell kiválasztani a fordító és az évszám átvétele előtt.

Szerző és mű

Helye az életműben
A Túl jón és rosszon 1886-ban jelent meg, az Így szólt Zarathustra után és Az erkölcs genealógiája előtt. A szöveg újra felveszi a korábbi írások kérdéseit, de a filozófiai előfeltevések és az erkölcsi magától értetődőségek kritikája köré rendezi őket. A kilenc fejezet a megismerés és a szabadság kérdéseitől a valláson és az erkölcsön át a tudományig, az erényekig, az európai kultúrákig és a „Mi a nemes?” kérdéséig vezet. A tagolás láthatóvá teszi, hogy az ismeretkritika, a pszichológia és az értékkritika nem különálló projektekként szerepelnek.

Kinek ajánlott az olvasás
A könyv azoknak az olvasóknak szól, akik készek megkülönböztetni a csattanós megfogalmazásokat a megalapozott érvektől, és nem akarják elhamarkodottan feloldani az ellentmondásokat. Célszerű módszer először az előszót és a kilenc fejezet címét elolvasni, majd megjelölni az egyes szakaszokat és összegyűjteni a keresztkapcsolatokat. A történelmi fogalmak, a nemzeti tipizálások és a hierarchikus értékelések kontextust igényelnek. Egy kommentált modern kiadás segíthet a megértésben; a szöveghű összehasonlításhoz a német szöveg marad az irányadó. Így olvasva a mű kevésbé híres mondatok tárháza, mint inkább egy igényes gyakorlat saját meggyőződéseink eredetének vizsgálatára.

Gyakorlati olvasási útvonal
Első nekifutásra a filozófusok előítéleteiről, a szabad szellemről és az erkölcs természetrajzáról szóló részeket érdemes együtt olvasni. Ezután a tudósokról, az erényekről, a népekről és a nemességről szóló szakaszok következhetnek második csoportként. Egy olvasási napló a szakasz számával, a kulcsfogalommal, a tézissel és az ellenvetéssel megvéd attól, hogy egy ragyogó megfogalmazást összetévesszünk a teljes könyv eredményével. A záró utóhang ismét megváltoztatja a hangnemet és a perspektívát; a kiadás szerves része, nem szabad puszta függelékként kihagyni.