Kormányzati dokumentumok és vezetői beszédek a Belső-Mongol Népi Forradalmi Pártról (II. kötet)

A Kínai Kommunista Párt hozzáállása Belső-Mongóliához és a „Belső-Mongol Népi Forradalmi Párthoz” (röviden: „Neirendang”) több alkalommal is gyökeresen megváltozott.
1925 októberében a Neirendang a Mongol Népköztársaság kormányzó pártja, a Mongol Népi Forradalmi Párt és a Komintern támogatásával alakult meg. Ekkor a Kínai Kommunista Párt még támogatta a belső-mongol nemzet önrendelkezési jogát, és arra ösztönözte őket, hogy küzdjenek érte. Az 1935-ös „Kínai Szovjet Központi Kormány Kiáltványa a Belső-Mongol Néphez” még rögzítette: „A belső-mongol nemzet tetszése szerint szerveződhet, joga van saját elvei alapján berendezni életét, létrehozni saját kormányát, és joga van más nemzetekkel szövetségre lépni vagy akár teljesen elszakadni.” Azonban az 1960-as években, a hatalom megszilárdulása után a KKP hozzáállása megváltozott: a Neirendangot „nemzeti szeparatista pártnak” bélyegezték, és ezt ürügyként használták a belső-mongol mongol elit megtisztítására és a civilek üldözésére. 1967 és 1969 között közel 500 000 belső-mongol embert értek atrocitások, ami súlyos csapást mért a nemzetre.
1969-ben, a KKP IX. Kongresszusa előtt egyre több üldözött utazott Pekingbe panasztételre. A kongresszus zavartalan lebonyolítása érdekében a központ kiadta az „5.22-es direktívát”, amely elrendelte a Neirendang-ügyben ártatlanul meghurcoltak rehabilitációját. Belső-Mongóliában egyik napról a másikra megfordult a széljárás. A IX. Kongresszus utáni „8.28-as parancs” a szovjet és amerikai agresszió elleni készültségre szólított fel, így a korábbi mongolellenes propagandát felváltotta a „Belső-Mongólia a háborús frontvonal” és az „összefogás a külső ellenség ellen” jelszava.
Ez a fordulat különösen szembetűnő a kormányzati dokumentumokban és a vezetők beszédeiben. A KKP autoriter rendszere a „személyi uralom” jegyeit viseli: a magas rangú káderek beszédei gyakran „vélemény”, „utasítás” vagy „direktíva” formájában jelentek meg, de valójában az állami akaratot képviselték. A dokumentumok és beszédek irányváltása az állami politika egészének elmozdulását tükrözte.
Ez a kötet a Neirendang-események alatti hivatalos dokumentumokat és vezetői beszédeket tartalmazza két kötetben, az eredeti források alapján újraszerkesztve. A második kötet az 1969 júliusától a kulturális forradalom végéig terjedő időszakot öleli fel, beleértve a panaszos küldöttségek jegyzőkönyveit és a rehabilitációs határozatokat.
A „Belső-Mongol Kulturális Forradalmi Archívum” sorozat összesen öt műből áll, többek között Teng Haiqing tábornok beszédeivel és az áldozatokról szóló jelentésekkel.