Fuss, Melos!

Útmutató a műhöz

Háttér:
Az 1940-ben megjelent „Fuss, Melos!” egy rövid regény, amely Friedrich Schiller „Die Bürgschaft” (A kezes) című balladáján és egyéb forrásokon alapul. Az ókori Szirakuszait idéző környezetben a barátságot és a bizalmat próbára tevő extrém helyzetet mutat be, erőteljes japán ritmusban újraalkotva. Iskolai tananyagként is széles körben olvassák. Jelentősége abban rejlik, hogy klasszikus anyagot használva a korabeli olvasók számára érthető köznyelvre és drámai sebességre fordította le a történetet. A bizalom súlyát nem elvont fogalmakkal, hanem a futó test fáradtságán keresztül mutatja be.

Cselekmény:
Melost, a pásztort halálra ítélik a zsarnok elleni haragja miatt. Hogy elmehessen húga esküvőjére, három nap haladékot kap, túszként pedig hátrahagyja legjobb barátját, Szelinuntioszt. A visszatérés felé vezető úton természeti akadályok, kimerültség és kéelyek sora sújtja. A Melost hátráltató események nemcsak külső akadályok, hanem a belső kísértés is, hogy feladja az ígéretét. Kiderül, hogy a barátjában is támadtak kételyek, így a barátság nem két tökéletes ember kapcsolataként jelenik meg.

Irodalmi jellemzők:
A mű a kezdő, határozott mondattól kezdve rövid mondatokkal, ismétlésekkel, felszólításokkal és monológokkal érzékelteti egyszerre a futás sebességét és a pszichológiai vívódást. Nemcsak hősi eszméket, hanem a lemondást és az önigazolást is ábrázolja, így a bizalom nem egy kezdettől fogva kész erényként, hanem folyamatosan választott tettként jelenik meg. A záró párbeszéd a barátságot nem egyoldalú hőstettként, hanem a kölcsönös gyengeségekhez kapcsolódva mutatja be. Az elbeszélő bár dicsőíti Melost, nem titkolja annak gyengeségeit vagy túlzó önigazolásait sem. A magasztos hangvétel és a hétköznapi érzelmek keveredése mélységet ad a történetnek, így az nem szűkül le egy egyszerű erkölcsi tanmesére.

Film- és televíziós adaptációk

Számos adaptáció létezik (film, tévé, színpad, anime), de csak azokat szabad figyelembe venni, amelyek gyártási információi és az eredetitől való eltérései független forrásokból megerősíthetők. Mivel a jelenlegi adatok nem elegendőek konkrét verziók azonosításához, címek nem kerültek felsorolásra.

Kiadások és fordítások

A szöveg az eredeti japán nyelvű, nem fordítás. A különböző kiadások eltérhetnek a karakterhasználat (régi/új), a kanák és a rubi-olvasatok tekintetében. A mű végén feltüntetett források az alkotói kiindulópontot jelzik, Dazai művét nem szabad Schiller balladájának szó szerinti fordításaként kezelni.

Szerző és mű

A szerző és a mű kapcsolata:
Dazai nyugati történeteket kölcsönözve ültette át az ígéret betartásának fizikai gyötrelmét és a hívő félben ébredő kételyt drámai japán elbeszélésbe. Bár eltér az önvallomásos műveitől, az elbeszélő túlzásai, szégyenérzete és önkételye – amelyek a Dazai-irodalom fontos jellemzői – itt is tisztán megjelennek. Mivel a barátság és bizalom történeteként gyökeret vert az oktatásban, Dazai más műveitől eltérő, közösségi olvasatot kapott. Éppen ezért fontos, hogy ne csak az erkölcsi tanulságot, hanem az eredeti szöveg komplexitását, a kételyt és a szégyent is észrevegyük.