Friedrich Wilhelm Nietzsche 1874-es „Korszerűtlen elmélkedések, II. rész” című esszéje kritikusan vizsgálja a történelmi tudás megfelelő funkcióját az emberi létezésben. Megkérdőjelezi a „tudás mint öncél” hagyományos nézetét, helyette egy olyan megközelítést szorgalmaz, amelyben az élet fontossága élvez elsőbbséget, mivel hite szerint ez a szemlélet javíthatná a társadalmi jólétet. A mű bírálja a historicizmust és az objektív megértés megvalósíthatóságát, miközben bemutatja Nietzsche fejlődő, egyre inkább elitista filozófiai elképzeléseit az emberiség végső céljáról és jelentőségéről.
Olvasási nehézségi pontszám: 57,8 (10-12. osztály). Kicsit nehéz olvasmány.
Miva, az olvasás következő formája a hangoskönyv után
Hallgasd, mint egy hangoskönyvet, és kérdezz bármikor, bármit.
Indítsd el Miva meséjétA Miva nem csak felolvas. A kérdéseid alapján tovább magyaráz.